
True progress quietly and persistently moves along without notice.— Saint Francis De Sales
When we are journeying in our spiritual life we should not blowing trumpet telling everyone that we are in prayers initially and when we do it many will discourage us and many will start speaking bad about us and many will speak about our past life. When this happens we will make plans to quit prayers immediately as our roots have not become strong.
We should be very quiet when we initially get into prayers and should not tell anyone unless it is going to helpful for their benefits.
If we through our prayers help someone around us to solve their problems then surely they will only introduce us to their known ones. We should not rush when we are in prayers as prayer will take its own time to get strong through daily testing of faith.
If we pass the test of faith only we will grow otherwise we will either stay in that same position if we are fortunate or else we will slip down to where we started.
This is the main reason after coming to prayers we should grow quietly without anyone noticing us for at least 2 years. Once this happens then only we will get connected to the mission God has entrusted to us.
Once our mission given by God starts then there is no possibility to turn back unless we are caught in some unhealthy relationship or addictions.
When we are in prayers we all should make progress everyday and when we make progress then surely our interest in spiritual life will increase and interest in worldly things will surely decrease.
KANNADA
ಕ್ಯಾಥೋಲಿಕ್ ಆಧ್ಯಾತ್ಮಿಕ ಸ್ಫೂರ್ತಿ ದಿನಚರಿ - ರೋವನ್ ಪಿಂಟೊ ಅವರಿಂದ.
ನಿಜವಾದ ಪ್ರಗತಿಯು ಸದ್ದಿಲ್ಲದೆ ಮತ್ತು ನಿರಂತರವಾಗಿ ಸೂಚನೆಯಿಲ್ಲದೆ ಸಾಗುತ್ತದೆ.— ಸಂತ ಫ್ರಾನ್ಸಿಸ್ ಡಿ ಸೇಲ್ಸ್
ನಾವು ನಮ್ಮ ಆಧ್ಯಾತ್ಮಿಕ ಜೀವನದಲ್ಲಿ ಪ್ರಯಾಣಿಸುತ್ತಿರುವಾಗ, ನಾವು ಆರಂಭದಲ್ಲಿ ಪ್ರಾರ್ಥನೆಯಲ್ಲಿದ್ದೇವೆ ಎಂದು ಎಲ್ಲರಿಗೂ ಹೇಳುವ ತುತ್ತೂರಿಯನ್ನು ಊದಬಾರದು ಮತ್ತು ನಾವು ಅದನ್ನು ಮಾಡಿದಾಗ ಅನೇಕರು ನಮ್ಮನ್ನು ನಿರುತ್ಸಾಹಗೊಳಿಸುತ್ತಾರೆ ಮತ್ತು ಅನೇಕರು ನಮ್ಮ ಬಗ್ಗೆ ಕೆಟ್ಟದಾಗಿ ಮಾತನಾಡಲು ಪ್ರಾರಂಭಿಸುತ್ತಾರೆ ಮತ್ತು ಅನೇಕರು ನಮ್ಮ ಹಿಂದಿನ ಜೀವನದ ಬಗ್ಗೆ ಮಾತನಾಡುತ್ತಾರೆ. ಇದು ಸಂಭವಿಸಿದಾಗ, ನಮ್ಮ ಬೇರುಗಳು ಬಲವಾಗಿಲ್ಲದ ಕಾರಣ ನಾವು ತಕ್ಷಣ ಪ್ರಾರ್ಥನೆಯನ್ನು ನಿಲ್ಲಿಸಲು ಯೋಜನೆಗಳನ್ನು ಮಾಡುತ್ತೇವೆ.
ನಾವು ಆರಂಭದಲ್ಲಿ ಪ್ರಾರ್ಥನೆಯಲ್ಲಿ ತೊಡಗಿದಾಗ ನಾವು ತುಂಬಾ ಶಾಂತವಾಗಿರಬೇಕು ಮತ್ತು ಅದು ಅವರ ಪ್ರಯೋಜನಗಳಿಗೆ ಸಹಾಯಕವಾಗದ ಹೊರತು ಯಾರಿಗೂ ಹೇಳಬಾರದು.
ನಮ್ಮ ಪ್ರಾರ್ಥನೆಯ ಮೂಲಕ ನಮ್ಮ ಸುತ್ತಮುತ್ತಲಿನ ಯಾರಿಗಾದರೂ ಅವರ ಸಮಸ್ಯೆಗಳನ್ನು ಪರಿಹರಿಸಲು ನಾವು ಸಹಾಯ ಮಾಡಿದರೆ, ಖಂಡಿತವಾಗಿಯೂ ಅವರು ನಮಗೆ ತಿಳಿದಿರುವವರನ್ನು ಮಾತ್ರ ಪರಿಚಯಿಸುತ್ತಾರೆ. ನಾವು ಪ್ರಾರ್ಥನೆಯಲ್ಲಿರುವಾಗ ನಾವು ಆತುರಪಡಬಾರದು ಏಕೆಂದರೆ ಪ್ರಾರ್ಥನೆಯು ನಂಬಿಕೆಯ ದೈನಂದಿನ ಪರೀಕ್ಷೆಯ ಮೂಲಕ ಬಲಗೊಳ್ಳಲು ತನ್ನದೇ ಆದ ಸಮಯವನ್ನು ತೆಗೆದುಕೊಳ್ಳುತ್ತದೆ.
ನಾವು ನಂಬಿಕೆಯ ಪರೀಕ್ಷೆಯಲ್ಲಿ ಉತ್ತೀರ್ಣರಾದರೆ ಮಾತ್ರ ನಾವು ಬೆಳೆಯುತ್ತೇವೆ ಇಲ್ಲದಿದ್ದರೆ ನಾವು ಅದೃಷ್ಟವಂತರಾಗಿದ್ದರೆ ಅದೇ ಸ್ಥಾನದಲ್ಲಿ ಉಳಿಯುತ್ತೇವೆ ಅಥವಾ ನಾವು ಪ್ರಾರಂಭಿಸಿದ ಸ್ಥಳಕ್ಕೆ ಜಾರುತ್ತೇವೆ.
ಪ್ರಾರ್ಥನೆಗೆ ಬಂದ ನಂತರ ಕನಿಷ್ಠ 2 ವರ್ಷಗಳ ಕಾಲ ಯಾರೂ ಗಮನಿಸದಂತೆ ನಾವು ಸದ್ದಿಲ್ಲದೆ ಬೆಳೆಯಲು ಇದು ಮುಖ್ಯ ಕಾರಣ. ಇದು ಸಂಭವಿಸಿದ ನಂತರವೇ ದೇವರು ನಮಗೆ ವಹಿಸಿಕೊಟ್ಟಿರುವ ಧ್ಯೇಯಕ್ಕೆ ನಾವು ಸಂಪರ್ಕ ಹೊಂದುತ್ತೇವೆ.
ದೇವರು ನೀಡಿದ ನಮ್ಮ ಧ್ಯೇಯವು ಪ್ರಾರಂಭವಾದ ನಂತರ ನಾವು ಕೆಲವು ಅನಾರೋಗ್ಯಕರ ಸಂಬಂಧ ಅಥವಾ ವ್ಯಸನಗಳಲ್ಲಿ ಸಿಲುಕಿಕೊಳ್ಳದ ಹೊರತು ಹಿಂದೆ ಸರಿಯುವ ಸಾಧ್ಯತೆಯಿಲ್ಲ.
ನಾವು ಪ್ರಾರ್ಥನೆಯಲ್ಲಿದ್ದಾಗ ನಾವೆಲ್ಲರೂ ಪ್ರತಿದಿನ ಪ್ರಗತಿ ಸಾಧಿಸಬೇಕು ಮತ್ತು ನಾವು ಪ್ರಗತಿ ಸಾಧಿಸಿದಾಗ ಖಂಡಿತವಾಗಿಯೂ ಆಧ್ಯಾತ್ಮಿಕ ಜೀವನದಲ್ಲಿ ನಮ್ಮ ಆಸಕ್ತಿ ಹೆಚ್ಚಾಗುತ್ತದೆ ಮತ್ತು ಲೌಕಿಕ ವಿಷಯಗಳಲ್ಲಿ ಆಸಕ್ತಿ ಖಂಡಿತವಾಗಿಯೂ ಕಡಿಮೆಯಾಗುತ್ತದೆ.
HINDI
कैथोलिक आध्यात्मिक प्रेरणा दैनिक - रोवन पिंटो द्वारा।
सच्ची प्रगति चुपचाप और लगातार बिना किसी पूर्व सूचना के आगे बढ़ती रहती है।— संत फ्रांसिस डी सेल्स
जब हम अपने आध्यात्मिक जीवन की यात्रा कर रहे हों, तो हमें शुरुआत में सभी को यह बताते हुए ढिंढोरा नहीं पीटना चाहिए कि हम प्रार्थना कर रहे हैं, क्योंकि जब हम ऐसा करेंगे तो कई लोग हमें हतोत्साहित करेंगे, कई लोग हमारे बारे में बुरा-भला कहने लगेंगे और कई लोग हमारे पिछले जीवन के बारे में बात करेंगे। ऐसा होने पर हम तुरंत प्रार्थना छोड़ने की योजना बना लेंगे क्योंकि हमारी जड़ें अभी मजबूत नहीं हुई हैं।
जब हम शुरू में प्रार्थना करते हैं तो हमें बहुत शांत रहना चाहिए और किसी को भी तब तक नहीं बताना चाहिए जब तक कि इससे उनके लाभ के लिए कोई मदद न हो।
यदि हम अपनी प्रार्थनाओं के माध्यम से अपने आस-पास के किसी व्यक्ति की समस्याओं का समाधान करने में उसकी मदद करते हैं, तो निश्चित रूप से वे हमें अपने परिचितों से ही मिलवाएँगे। प्रार्थना करते समय हमें जल्दबाजी नहीं करनी चाहिए क्योंकि प्रार्थना को विश्वास की दैनिक परीक्षा के माध्यम से मजबूत होने में समय लगता है।
यदि हम विश्वास की परीक्षा में उत्तीर्ण होते हैं, तभी हम आगे बढ़ेंगे, अन्यथा या तो हम उसी स्थिति में बने रहेंगे यदि हम भाग्यशाली रहे, या फिर हम वहीं गिर जाएँगे जहाँ से हमने शुरुआत की थी।
यही मुख्य कारण है कि प्रार्थना में आने के बाद हमें कम से कम दो साल तक बिना किसी की नज़र पड़े चुपचाप आगे बढ़ना चाहिए। ऐसा होने पर ही हम ईश्वर द्वारा सौंपे गए मिशन से जुड़ पाएँगे।
एक बार ईश्वर द्वारा दिया गया हमारा मिशन शुरू हो जाए, तो पीछे मुड़ने का कोई रास्ता नहीं है, जब तक कि हम किसी अस्वस्थ रिश्ते या व्यसन में न फँस जाएँ।
जब हम प्रार्थना में होते हैं, तो हम सभी को प्रतिदिन प्रगति करनी चाहिए और जब हम प्रगति करेंगे, तो निश्चित रूप से आध्यात्मिक जीवन में हमारी रुचि बढ़ेगी और सांसारिक चीज़ों में रुचि निश्चित रूप से कम होगी।
Date: 15: 08: 2025.
No comments:
Post a Comment